Lassítottam, hogy sokáig tartson a pillanat.
Valami végtelen hálát éreztem ez iránt az ismeretlen asszony iránt, akit azelőtt még sosem láttam. Hálás voltam, hogy eszembe juttatta azt az embert, akit egyébként sohasem feledek...
Talán Ő is így jött volna felfelé a házunkhoz. A gyerekek, meg az orrukat a konyhaablakhoz nyomva lesték volna mikor jön már, mint ahogy én vártam nagyanyámat régen.
Ha az a volna ott nem volna...
Ma lenne 64 éves.
Áldás, békesség.
/Simon András grafikája/
Elszorult a szívem. Volt hasonló élményünk... Nagyonfurcsa egyben kellemes érzés volt. Nem is tudtam, hogy egy a születésünk napja édesanyáddal. És emlékszel milyen élethelyzetben ismertük meg egymàst?
VálaszTörlésSemmi sem történik véletlenül, nem igaz?
TörlésNagyon szépen és kedvesen írtad le a jelenést... Emlékezz békével, jó szívvel...--------()@
VálaszTörlésKöszönöm a jó szavakat...
Törlés