Józsa Judit munkája
A magyar népi
indás növényi ornamentikával díszített hármas halmon ülő főalakot
gyermekek veszik körül. Minden gyermek egy–egy Trianonkor elszakított földrészt
testesít meg.
Magyarország a
szerető, büszke anya a Szent koronával a fején, magyar viseletben ül és
egy kisbabát tart a bal karjában. A pólya motívumai azonosítják a legkisebb
gyermeket, a csecsemőt: ő a csángó népet szimbolizálja, hiszen ma
leginkább ők szorulnak az anyaország támogatására. Az anya jobbkarjával
öleli az Erdélyt megtestesítő fiút, aki székely népviseletben áll,
támogatja édesanyját. A tarisznyáján Erdély címere látható. Ő egy szép
befont hajú, ülő kislány kezét fogja, aki Partiumot képviseli.
Kendőjére Nagyvárad címere van bevésve. Ez és viselete azonosítja őt.
A jobb oldalon lent, a pici térdeplő kisfiú Délvidéket jeleníti meg. A derékövére
középen hátul Bács–Bodrog vármegye bekarcolt címere látható.
Az anyát baloldalon
álló leányalak öleli át, Erdély kezét is fogva. Ő Kárpátalja.
A vállkendőjén
közepén láthatjuk Bereg vármegye címerét. A lány a Felvidéket formázó
érsekújvári népviseletben lévő, ülő fiú kezét fogja, akinek a
levetett kabátkájára vésve fedezhetjük fel Nyitra vármegye címerét. Végül az
utolsó lehuppanó, pici kislány a Nyugati magyarságot képviseli, Sopron tájéki
népviseletben, a pruszlikja háti részén látjuk Vas vármegye címerét.
A kompozíció fontos
momentuma, hogy minden alak egymás kezét fogja, szorítja, mely az
összetartozást hangsúlyozza. A két legkisebb gyerek, az anya lábai előtt,
a magyar címert tartja. A gyermekek méreteikben úgy helyezkednek el, hogy
körülölelik a központi alakot, lefelé haladva kisebbednek, miközben tekintetük
felfelé az anyjukra szegeződik. Mindez azért, hogy a perspektívát
fókuszálják minden magyar tollforgató múzsájára, a gyönyörű Anyaországra,
a hazára.
Márai Sándor gondolatai a hazáról:
„A haza nem csak
föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontja a
temetőkben, kenyér és táj. A haza te vagy testi és lelki mivoltodban;
ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult,
nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed
alkotja. S életed a haza létének egy pillanata is. Hazaszeretetre nem tudlak
megtanítani.”














