Magyarország – Anyaország

Józsa Judit munkája 

(forrás itt)

 A magyar népi indás növényi ornamentikával díszített hármas halmon ülő főalakot gyermekek veszik körül. Minden gyermek egy–egy Trianonkor elszakított földrészt testesít meg.

Magyarország a szerető, büszke anya a Szent koronával a fején, magyar viseletben ül és egy kisbabát tart a bal karjában. A pólya motívumai azonosítják a legkisebb gyermeket, a csecsemőt: ő a csángó népet szimbolizálja, hiszen ma leginkább ők szorulnak az anyaország támogatására. Az anya jobbkarjával öleli az Erdélyt megtestesítő fiút, aki székely népviseletben áll, támogatja édesanyját. A tarisznyáján Erdély címere látható. Ő egy szép befont hajú, ülő kislány kezét fogja, aki Partiumot képviseli. Kendőjére Nagyvárad címere van bevésve. Ez és viselete azonosítja őt. A jobb oldalon lent, a pici térdeplő kisfiú Délvidéket jeleníti meg. A derékövére középen hátul Bács–Bodrog vármegye bekarcolt címere látható.

Az anyát baloldalon álló leányalak öleli át, Erdély kezét is fogva. Ő Kárpátalja.

A vállkendőjén közepén láthatjuk Bereg vármegye címerét. A lány a Felvidéket formázó érsekújvári népviseletben lévő, ülő fiú kezét fogja, akinek a levetett kabátkájára vésve fedezhetjük fel Nyitra vármegye címerét. Végül az utolsó lehuppanó, pici kislány a Nyugati magyarságot képviseli, Sopron tájéki népviseletben, a pruszlikja háti részén látjuk Vas vármegye címerét.

A kompozíció fontos momentuma, hogy minden alak egymás kezét fogja, szorítja, mely az összetartozást hangsúlyozza. A két legkisebb gyerek, az anya lábai előtt, a magyar címert tartja. A gyermekek méreteikben úgy helyezkednek el, hogy körülölelik a központi alakot, lefelé haladva kisebbednek, miközben tekintetük felfelé az anyjukra szegeződik. Mindez azért, hogy a perspektívát fókuszálják minden magyar tollforgató múzsájára, a gyönyörű Anyaországra, a hazára.

Márai Sándor gondolatai a hazáról: 

„A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontja a temetőkben, kenyér és táj. A haza te vagy testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza létének egy pillanata is. Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani.”