A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életünk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életünk. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 15., hétfő

Körkérdés

Ti hogyan oldjátok (oldottátok) meg a nyári szünetben a munkát? Mert dolgozni kellene,de a lurkók még kicsik ahhoz, hogy otthon hagyd őket egyedül.
Persze vannak gyerekbarát munkahelyek (velem is eljönnek néha), de az ember nem tud 100%-osan a munkára koncentrálni, ha a gyerekek vele vannak. Mikor félrefordulok, mindig valami csibészségen jár az eszük. Például:
 Szétcsúszkálják a szalmabálákat...

... megfürdenek a repcében...

 ...az árpában hamar megunják a csúszkálást, mert szúrja őket...
 mikor két mondatra odafordultam az egyik emberhez, már a szárító tetején voltak
(eszemet vesztve ordítottam le őket, persze a zajban mit sem hallottak)
... aztán a búzát is megtalálták...
 ...a fogadóban a rések közül kipiszkáltak még egy kis búzát, mert az előbb még nem volt elég...
(én meg csak azt néztem meg van-e mind a 10 ujjuk)
 Szerencsére a villanypásztor már meg sem kottyant nekik. :)
 Csak azt akartam kérdezni, hogy ti hogy éltétek meg ezt az időszakot. Tudom, hogy a gyerekek élvezik, de a fölnőttnek a nap végére cafatokban lógnak az idegei. :))
(Egyébként nagy eredményként könyvelhetem el, hogy az összes nehézgépjárművel közlekedő emberem használta a figyelmeztető hangjelzését a gépén, amit eddig nem bírtam elérni szép szóval. Most viszont nem látták a gyerekek merre cikáznak éppen és ennek megfelelően mindenki be volt rezelve (én is) nehogy elüsse valamelyiket. :)))

Dolgos napokat!



2013. június 24., hétfő

Tábor

Míra ezen a csodálatos helyen járt a múlt héten. Mindenképp meg akartam mutatni nektek, mert igencsak vendégmarasztaló.  (lányom sem akart hazajönni - meg én se, de nekem muszáj volt) :)
Nem csak gyerek és ifjúsági táborok vannak, de fölnőtteknek is tartanak képzéseket. Ott is lehet aludni.
Míráék agyagoztak, bőröztek, csuhéztak, batikoltak, gyöngyöztek, népi játékokat készítettek, lombsátrat építettek. Esténként pedig csavarogtak: állatokat, növényeket lestek egy természetjáróval.
Munka közben énekeltek, beszélgettek. Együtt végezték a házi munkákat: terítés, mosogatás stb...
Mindezt hihetetlenül szép környezetben, elmondhatatlanul nagy szívű gyerekszerető kézművesekkel.
Jövőre is... :)







2013. május 21., kedd

Szalamandra vendégház - Szögliget

Aggteleki Nemzeti Park (Cserehát)
Régóta vallom, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Szeretem az otthonomat a békéjével, nyugalmával. Jó hazajönni. Mégis, hosszú évek óta először nem akartam elindulni hazafelé. De beszéljenek inkább a képek:



Míra kedvenc helye (az este és a napkelte is itt érte - csak ücsörgött és tűnődött, mint a nagyok :))

A gyerekeknek egy ilyen aprócska várat építettek az udvarra.






A turistaszállás szép, rendezett és tiszta. Lehet biciklit is kölcsönözni, bográcsozni, konyhát használni. Számtalan túraútvonal indul, kisebbek és nagyobbak egyaránt. És persze a név kötelez - az ember folyton szalamandrákba botlik. A gyerekek el voltak bűvölve ezektől az érdekes fekete narancs pöttyös jószágoktól. :) Persze az egész Nemzeti park nyüzsög, zsong-bong, mocorog. Mindig van mit nézni. És friss forrásvizet is lehet inni. A gyerekek azóta is azt mondogatják, hogy annál jobbat még életükben nem ittak)
Ha tehetitek nézzetek körül ezen a vidéken. Én még visszamegyek! Szerelem első látásra.

2013. március 25., hétfő

Fényképes beszámoló

Miközben Magyarországon sűrűn hullt a hó és sokan a hó fogságában rekedtek nekem kijutott a jóból, ha mondhatom így. Az időmet a napsütötte Toszkána területén múlattam. (még az arcom is leégett). Azért az izgalomból kivettem én is a részem, mert a kicsik itthon maradtak és nem volt zökkenőmentes az iskolából való hazatérés. De valljuk be: a helyzetem így is úgy is irigylésre méltó. (irigylem is magam rendesen :))
Jártam Firenzében, Sienaban, San Gimignanoban, Imprunetaban és Bagnoloban Marco pincészetében.
A képes beszámoló nem teljes és az élmények nagy részét a szívemben őrzöm.

Firenze:


Fizetőeszköz: arany a külső kereskedelemre, ezüst a belsőre, bronz a váltópénz.

Az Arno folyó, mely kettészeli Firenzét Arnón innen és Arnón túlra (Mint a Duna Pestet és Budát)

Ammannati "Biancone"-ja (az esetlen Neptun szobor) Az itt élők úgy érzik nem a legjobban sikerült alkotás, gyakran mondogatják: Ammannati, Ammannati hogy elcsúfítottad azt a szép nagy darab márványt!
 



A Palazzo Vecchio , előtte a szabadság két jelképével Michelangelo Dávid-ja és Baccio Heraklész és Cacus szobra.


 Ugye nem kell bemutatni?!

A bronzszobor Cellini Perseusa, amint éppen legyőzi Medusat. Itt áll még Giambologna Szabin nők elrablása. Ezen a téren kellett volna Ammannatinak (aki egyébként építész) nagyot alkotnia a Neptun szoborral. Na, de kérem, ilyen társaságban. (örülnék, ha bekerülhetnék, vállalva azt is, hogy én leszek a legrosszabb :))


Dante Alighieri kápolnájában. (Ez is amolyan turisztikai fogás, mint Veronában Rómeó és Júlia erkélye.) A szerelmesek levelet írhatnak és egy kosárba dobhatják  Dante-hoz és Beatrice-hez imádkozva. :)


Catedrale homlokzata

Siena:
 A sienai dóm. Kívül-belül lélegzetelállító.
És akkor, ha már lépten-nyomon Michelangeloba botlottam Olaszországban, íme egy oltár, melynek angyalai (az oltár négy angyala) szintén az ő keze munkáját dicsérik, (a sienai dóm belülről)
Szintén a sienai dómban található ez a feszület. Most aktuális és ez a fénysugár éppen rávetül ezért különösen kedves nekem. (nincsenek véletlenek)

San Gimignano:
 Állítólag a magyarok kedvenc városa.  Tényleg szép, de az én szívem közepén mégiscsak más áll. :)
 A kilátás mindenhol pazar.
 Azt azért el kell mondani, hogy itt kapható a világ legfinomabb fagyija ( a fagyizó saját bevallása szerint, meg Tony Blair szerint is. ) Tényleg finom. De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Olaszországban még nem ettem rossz fagyit. (pedig sokszor és sokat tesztelek :))

És végül a szállásunk mellett Marco pincészete Bagnoloban:
Nem elhanyagolható mennyiségű és minőségű bort ittunk, míg kint voltunk. De hát ki az aki elmegy a Chianti vidékre és nem kóstol borokat? Él ilyen ember?
Marco pincészete gyönyörű, nagy múltra tekint vissza, a borok jók. Nem csak borokat, de olíva olajat is sajtol, ebből is kóstoltunk három félét. (gyönyörű zöld íze volt mindnek!)
A szállásunk Imprunétában, Firenzétől nem messze volt egy családi panzióban. A család fantasztikus volt Giuseppe, Martina, Matteo és Paolo minden rezdülésünket figyelte. Boroztak velünk, ha kellett Grappat ittak és hihetetlenül boldogok voltak, hogy megleptük őket magyar borokkal. Sokat meséltek a történelmükről és meglepően sokat tudtak Magyarországról. Nagyon vendégszeretőek. A szállás tiszta, kellemes és tradicionális toszkán ételeket főznek. Mindenkinek ajánlom őket, ha szándékukban áll a környékre látogatni.

2013. január 24., csütörtök

Reggeli tea mellé




A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

2013. január 19., szombat

Szőnyegtisztítás

Olyan gyönyörűen felfrissültek a szőnyegeim. :)


 Segítségem is volt ám. Nem csak a gyerekek, de Rozi kutya is mindent beleadott a munkába. :)




2012. december 13., csütörtök

Kölcsön Zsuzsó - avagy: ajándékaink mibenléte

Tegnap nagyon kedves vendégem volt.
Barátom, Judit négy kisgyermek anyukája. Talán nem árulok el titkot: neki időből van a legkevesebb.
Mivel is ajándékozhattam volna meg Judit nap alkalmából, ha nem azzal, amire a legnagyobb szüksége volt?!
Idővel.
A nagylányok iskolában, drága kicsi Zsuzsóka pedig nálam múlatta az időt.
Judit pedig mehetett Isten hírével...
Nagyon szép kis napom volt (bármilyen furcsa - de régen babáztam már :))

Hozzáteszem: egész nap henteregtem a nagy szivacson, népzenét hallgattam (Zsuzsi kedvence a Ghymes-től a Sárga csikó - vagy 10 x meghallgattuk nagy kacagások közepette), táncoltam, és délután 1és 2 óra között igazoltan aludtam. Mindez hétköznap.

Szóval nem is tudom ki ajándékozott meg kit?

Itt az ajándékozások ideje! Kívánom, hogy találd meg Te is mindenkinek a legmegfelelőbb ajándékot!