Ismerjük meg egymást újra

Emőke kért fel erre a játékra és be kell vallanom nehéz hét dolgot összeszedni magunkról. Hét dolgot amiből összeáll egy kerek egész. 

A játék lényege:

1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

És a 7 pont, ami rólam szól:

1. Szeretem a hosszú, bő szoknyákat. Szeretem, ahogy minden lépésemkor a bokám körül hullámzik, tekereg az anyag. 

2. Szeretek időt tölteni a barátaimmal, családommal. 

3. Szeretem a csilingelő ékszereket. 

4. Szeretek gyertyát gyújtani, emlékezni. Ebből erőt meríthetek csüggedések idején.

5. Szeretek mosogatni. Tisztulnak közben a dolgok, kívül is-belül is.

6. Minden idegszálam ellenkezik a pontatlanság ellen. Minden alkalommal felhorgad bennem a lélek, ha valaki várakoztat.

7. A hangszálaim ébrednek utoljára. A testem már rég teszi a dolgát, mikor még szavaim nincsenek. (hálás vagyok a családomnak, hogy ezt értik és elfogadják)

És akikről szeretném, ha több is kiderülne:

Éva a csevavilágból

Andi az aaműhelyből

Kata a bútorfestéseivel

Csipkeherceg a csodaszép babáival és saját készítésű ruháival

(Hmm.. most csak ennyi, de igyekszem a hiányzó hármat pótolni. :))

Végül egy idézet a pontosságról (Wass Albert tollából)

Nagyapám tanítása 

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?! 

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel. 

- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?

- Értem – hebegtem megrendülve. 

- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted? 

Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha. 

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni.

Csak a játék kedvéért...

Éva barátnőmnél láttam ezt a kedves kis Betlehemet.
És azt gondoltam, hogy van-e kedvetek játszani egy kicsit? Készítsünk Betlehemet, minél egyszerűbbet. Bármilyen technikával, anyaggal. Az egyetlen megkötés az egyszerűsége lenne.
No, mit szóltok?
Ki van benne?