Mézeskalácsos napokról

Tegnap délután mézest sütöttünk a gyerekekkel. Ez általában csudajó móka mindenkinek. A gyerekek imádnak szöszmötölni vele, anya örül, hogy meg van oldva a vacsora kérdés és apa, no, hát Ő reménytelenül édesszájú. :)

A mi mézesünk (ami röptében fogy) a következő módon készül:
Végy 12,5 dkg vajat és melegítsd össze 25 dkg mézzel, majd hűtsd langyosra. Tegyél hozzá 1 egész tojást. Nem kell habosra keverni. elég, ha fakanállal összedolgozod.
Egy tálba mérj ki 50 dkg lisztet, 1 kávéskanál szódabikarbónát a fűszereket. Mi fahéjat, őrőlt szegfűszeget és gyömbért teszünk a mézeskalácsba. Mivel mi szeretjük a kissé kesernyésebb ízeket én még teszek hozzá cukrozatlan kakaóport, kb 2-2,5 dkg-ot - ebben az esetben az összeállításnál lehet, hogy elkél bele 1-2 kanál hideg víz. A száraz és nedves összetevőket gyúrd össze!
Az eredeti recept ír még 12,5 dkg cukrot is. Mivel én nem vagyok barátja a cukornak ezt el szoktam hagyni. (meg elég édesnek találom anélkül is.)
A titok nyitja, hogy a kigyúrt tésztát minimum 3 órán át pihentetni kell. Én egész éjszaka szoktam. Nagyon finom puha kalácsot kapunk, aminek nem kell érnie, puhulnia, azonnal fogyasztható. Ha éjszakára hűtőbe teszed, utána várd meg, míg felveszi a szobahőmérsékletet. Különben kezelhetetlen, töredezős tésztát kapsz.

Szóval, készült sok-sok mézes, amit gyertyafénynél, bögre tej mellett elfogyasztottunk. Készült még egy újabb adag tészta, mert ma is sütni akar a társaság.
Ami nem készült: házi feladat. Sem Míráé, sem az enyém. Azért abban megegyeztünk, hogy eredményesebben zártuk a napot, mintha a házi fölött görnyednénk. :)
Mindenkinek mézeskalácsos szép napokat!

(A díszítéseket Tulipánttól lestem el. Kisebb-nagyobb sikerrel.):)