2013. október 31., csütörtök

De nehéz is önmagunkra nézni



Szeretek korán kelni. A ház ilyenkor úgy veszi magára a csöndet, mint puha, meleg palástot. A tudatom ébred legelébb -  a testem ilyenkor még mozdulatlan -  számba veszem a napi teendőket, mint kutya a kölykeit. Ma reggel is , többek között azt gondoltam: „anyut mindenképp fel kell hívni, mert nagyon rég nem beszéltünk, mi lehet vele?” Aztán reccsent a padlódeszka és átsuhant rajtam egy hideg, rossz érzés: már rég nincs kit felhívnom…

5 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Nem mindig könnyű felnőttnek lenni.

      Törlés
    2. Nem, nem az....
      Mostanában gondolatban egyre többet vagyok megint gyerek... valyon jó ez?

      Törlés
  2. "Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha a szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart."- the Crow

    VálaszTörlés