2013. július 15., hétfő

Körkérdés

Ti hogyan oldjátok (oldottátok) meg a nyári szünetben a munkát? Mert dolgozni kellene,de a lurkók még kicsik ahhoz, hogy otthon hagyd őket egyedül.
Persze vannak gyerekbarát munkahelyek (velem is eljönnek néha), de az ember nem tud 100%-osan a munkára koncentrálni, ha a gyerekek vele vannak. Mikor félrefordulok, mindig valami csibészségen jár az eszük. Például:
 Szétcsúszkálják a szalmabálákat...

... megfürdenek a repcében...

 ...az árpában hamar megunják a csúszkálást, mert szúrja őket...
 mikor két mondatra odafordultam az egyik emberhez, már a szárító tetején voltak
(eszemet vesztve ordítottam le őket, persze a zajban mit sem hallottak)
... aztán a búzát is megtalálták...
 ...a fogadóban a rések közül kipiszkáltak még egy kis búzát, mert az előbb még nem volt elég...
(én meg csak azt néztem meg van-e mind a 10 ujjuk)
 Szerencsére a villanypásztor már meg sem kottyant nekik. :)
 Csak azt akartam kérdezni, hogy ti hogy éltétek meg ezt az időszakot. Tudom, hogy a gyerekek élvezik, de a fölnőttnek a nap végére cafatokban lógnak az idegei. :))
(Egyébként nagy eredményként könyvelhetem el, hogy az összes nehézgépjárművel közlekedő emberem használta a figyelmeztető hangjelzését a gépén, amit eddig nem bírtam elérni szép szóval. Most viszont nem látták a gyerekek merre cikáznak éppen és ennek megfelelően mindenki be volt rezelve (én is) nehogy elüsse valamelyiket. :)))

Dolgos napokat!



12 megjegyzés:

  1. Az a kis idegzsába a szem alatt, megér annyit, hogy szem látomást a gyerekek kézzel, lábbal fejjel, begyűjtöttek egy tucatnyi tapasztalatot, és közben felejthetetlen élményben volt részük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a kis idegzsába a szem alatt! :D (rég nevettem ilyen jót! )
      De teljesen igazad van, tényleg megéri. Meg azért ez sem mindennapos dolog. Csak olyankor jönnek velem, mikor nem olyan húzós a napom és fél szemmel rájuk tudok pillantani.

      Törlés
  2. Nem tudom te milyen gyerek voltál , de én a sporolóknak való felemás korlátra másztam és a lábam beakasztva lógtam fejjel lefelé két évesen, később a hintával pördültem át - a többit le sem írom, mert többen sokkot kapnának.:-) Mindezek mellett már 4 éves koromtól sportoltam aktívan és versenyszerűen...
    Tehát a gyerekek már úgy látom elég nagyok ahoz, hogy miután elmagyaráztad mi miért veszélyforrás- kipróbáljanak minden érdekességet a gyerekbarát munkahelyen és máshol is, hiszen így tanulnak és így boldogok:-)
    Hogy oldd meg a nyarat? Ha nem veled vannak akkor bizony kell valaki aki vigyáz rájuk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No, már látom, hogy te is jó gyerek lehettél... :) Persze én is megcsináltam egy-két dolgot, a bátyáimról ne is beszéljük. Hoztunk anyukám hajába néhány ősz tincset idő előtt.
      Az az én nagy bajom, hogy túl jól ismerem a veszélyforrásokat. Az a dolgom, hogy észrevegyem őket és felhívjam rá a figyelmet, illetve megtaláljam a megoldást a biztonságos munkavégzésre (tűz-és munkavédelem, illetve környezetvédelem). Szóval a rémeket látó szemem jobban nyitva van, mint más halandónak. Úgyhogy sokszor hagyják el a számat a: Ne! Meg ne próbáld! Nem biztonságos! Eszedbe se jusson! és hasonló mondatok. :)) Igazi sárkány vagyok néha. ;)
      De igyekszem leszokni róla. Tényleg!
      Szerencsére van a gyerekeknek apjuk is, aki néha gátat szab. Nekem. :)

      Törlés
    2. Ezek mellett nagyon jó kislány voltam, csak sok volt az energiám, ezért sportoltam 30 éven át..., de ez most nem lényeges.
      Persze hogy jobban tudod a veszélyforrásokat, hiszen szülő vagy és felnőtt, ezért javasoltam, hogy magyarázd el egy- egy helyszínre érkezés előtt azokat...
      Vegyük csak a járni tanuló babákat. Jó esetben esnek- kelnek, ha az aggodalmas Anyuka folyton megakadályozza a balesetet akkor nem tanulnak meg esni sem, így törik majd folyton össze magukat kédőbb is, hiszen nincs miből tanulni!
      Tényleg jó a férj a háznál!;-)))

      Törlés
  3. Tudom,hogy neked idegtépő volt az a gyerekes munkanap, de én nagyon élveztem olvasni és látni őket!:)
    Gyerekkorunkban mi is szétcsúsztuk a szalmakazlakat,ami nem volt megengedett,de remek volt-nekünk.:)
    Úgy tűnik,hogy a gyerekeidnek nem kell külön elmagyarázni majd,hogy melyik a búzaszem és a többi.:)Ez nagy előny.
    Milyen kedvesek a munkatársak,hogy vigyáztak rájuk.!
    Én annakidején fizetésnélküli szabit vettem ki. Nyáron a kertből ettünk,így tudtam spórolni.Még szerencsém volt,hogy megengedték akkoriban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mármint a fizetésnélkülit,nem a kertből spórolást.))))))

      Törlés
    2. Nem is azért idegtépő, mert a gyerekek velem vannak, csak azt hiszem maximalista vagyok. (sajnos) Ha dolgozok, szeretek arra koncentrálni, ha a gyerekekkel vagyok, akkor meg arra. Nehéz egyszerre mind a kettőnek megfelelni. Csak magam miatt. Azt hiszem. A saját korlátaimat kellene átlépnem és minden szép lehetne.
      Ez a fizetésnélküli jó lehetett, de nem féltél, hogy elveszted a helyed? Vagy akkor még nem volt ez ilyen problémás, mint most?
      Egyébként én vállalkozó vagyok, így valamilyen szinten én osztom be az időmet, de a munkát el kell végezni. Senki nem fogja helyettem megcsinálni, hiába halogatnám... De azért jó, hogy van, mert szeretem és a munkatársak is nagyon rendesek. Elég férfias szakma az enyém, de nem is baj, mert a nőkkel mindig nehezebben jöttem ki. Nem értettem soha az intrikusságot és nehezen is kezeltem. A férfiakkal könnyebb együtt dolgozni. Tisztább.

      Törlés
  4. Hát igen.....jó kis képek...
    Nekem egy van, ritka jó kislány csak néha fáradt tőlem.

    VálaszTörlés
  5. Vagyis a dolgozástól, menne haza...
    Aztán kint a kertben mát nem akar annyira, mire én mennék.
    DE ment az apjával is, azt megnéztem volna.

    VálaszTörlés
  6. Én úgy oldottam meg, hogy megnőttek :)

    Amíg kicsik voltak, szinte az egész nyarat a szüleimnél töltötték (akik 300 km-re laknak tőlünk).

    VálaszTörlés
  7. Amíg dolgoztam (munkahelyen) a szüleim vigyáztak rájuk, és - bár tudtam, hogy jó helyen vannak - nagyon fájt, hogy nincsenek velem. Mióta itthon vagyok, velem töltik a nyarat, és szegény anyukámnak fáj, hogy nincsenek annyit velük, mint régebben.
    A munkahelyemre nem vihettem volna be őket.
    Te valami gazdaságban dolgozol?
    Szerintem is nagy élmény a gyerekeknek egy ilyen izgalmas helyen eltölteni a napot!

    VálaszTörlés