2013. június 5., szerda

Magyarország – Anyaország


Józsa Judit munkája 

 A magyar népi indás növényi ornamentikával díszített hármas halmon ülő főalakot gyermekek veszik körül. Minden gyermek egy–egy Trianonkor elszakított földrészt testesít meg.

Magyarország a szerető, büszke anya a Szent koronával a fején, magyar viseletben ül és egy kisbabát tart a bal karjában. A pólya motívumai azonosítják a legkisebb gyermeket, a csecsemőt: ő a csángó népet szimbolizálja, hiszen ma leginkább ők szorulnak az anyaország támogatására. Az anya jobbkarjával öleli az Erdélyt megtestesítő fiút, aki székely népviseletben áll, támogatja édesanyját. A tarisznyáján Erdély címere látható. Ő egy szép befont hajú, ülő kislány kezét fogja, aki Partiumot képviseli. Kendőjére Nagyvárad címere van bevésve. Ez és viselete azonosítja őt. A jobb oldalon lent, a pici térdeplő kisfiú Délvidéket jeleníti meg. A derékövére középen hátul Bács–Bodrog vármegye bekarcolt címere látható.

Az anyát baloldalon álló leányalak öleli át, Erdély kezét is fogva. Ő Kárpátalja.
A vállkendőjén közepén láthatjuk Bereg vármegye címerét. A lány a Felvidéket formázó érsekújvári népviseletben lévő, ülő fiú kezét fogja, akinek a levetett kabátkájára vésve fedezhetjük fel Nyitra vármegye címerét. Végül az utolsó lehuppanó, pici kislány a Nyugati magyarságot képviseli, Sopron tájéki népviseletben, a pruszlikja háti részén látjuk Vas vármegye címerét.

A kompozíció fontos momentuma, hogy minden alak egymás kezét fogja, szorítja, mely az összetartozást hangsúlyozza. A két legkisebb gyerek, az anya lábai előtt, a magyar címert tartja. A gyermekek méreteikben úgy helyezkednek el, hogy körülölelik a központi alakot, lefelé haladva kisebbednek, miközben tekintetük felfelé az anyjukra szegeződik. Mindez azért, hogy a perspektívát fókuszálják minden magyar tollforgató múzsájára, a gyönyörű Anyaországra, a hazára.

Márai Sándor gondolatai a hazáról: 



„A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontja a temetőkben, kenyér és táj. A haza te vagy testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza létének egy pillanata is. Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani.” 

6 megjegyzés:

  1. Csodálatos ez a szobor!!!!!Akárhol is van a határ,minden magyar ember összetartozik.Mint ahogy egy családban ,ha nincsenek is együtt,van,aki külföldön van,akkor is EGY CSALÁD ők.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Józsa Juditnak valóban gyönyörűek a munkái. Sajnos későn szólok, mert Fehérváron volt kiállítása a Szent István művelődési házban június 4-ig. Nagyon tetszett volna Neked!
      Érdemes a virtuális galériájában is körülnézni. :)

      Törlés
  2. Valóban szépen fejezi ki ez a szoborcsoport a nemzeti összetartozást. Hazafiasságot valóban nem lehet tanulni, az ember vagy érzi vagy nem. Még sokan nem érzik... ezért tart itt az ország.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma nagyon rossz élményem volt. A boltban a pénztárnál álltam és a pénztáros hölggyel egy férfi minősíthetetlen hangon beszélt. Én szégyelltem magam.
      Így vagyunk egymással határokon belül. Hogyan is lehetnénk azon átívelően jobbak?!
      Nagy bajban vagyunk...

      Törlés
  3. Néha én is kijövök a sodromból, de nem beszélek úgy mint az a férfi akit említettél.
    A múltkor egy öregasszony kezdett visítozni valamiért velem a villamos megállóban - én meg egy hirtelen ötlettől fogva megöleltem. Elhallgatott és még mosolygott is...:-)

    VálaszTörlés
  4. Egy édesanya, aki soha nem engedi el gyermekei kezét, és aki soha nem szűnik meg gyermekeiért aggódni...
    Ilyen anya legyen Magyarország!

    VálaszTörlés