2012. szeptember 26., szerda

Tudom, hogy nem passzol

a babához, de most ilyen hangulatom van. Egyébként is Ady örök. (és egész nap ezt mormolom)


Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.






Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.
/Ady/

2012. szeptember 24., hétfő

Meg kéne javulni...

A dolgaim folyton elúsznak a házban. (Nem is értem?!) 
De majd most!
(Még a végén rendes leszek.)


A szitakötős fülbevalóm párja valahol bujkál (a gaz! nem segít a javulásban!)

2012. szeptember 12., szerda

Arról a szememről, amelyik néha megcsal... (nem baj az)

Ma reggel, mikor mentem le a hegyről, az utcánkban láttam egy asszonyt. Kosárral a karján ballagott felfelé, ugyanolyan hajjal, ugyanolyan tartással, sőt ugyanolyan kosárral a karján, mint édesanyámé.
 Lassítottam, hogy sokáig tartson a pillanat.
Valami végtelen hálát éreztem ez iránt az ismeretlen asszony iránt, akit azelőtt még sosem láttam. Hálás voltam, hogy eszembe juttatta azt az embert, akit egyébként sohasem feledek...
Talán Ő is így jött volna felfelé a házunkhoz. A gyerekek, meg az orrukat a konyhaablakhoz nyomva lesték volna mikor jön már, mint ahogy én vártam nagyanyámat régen.
Ha az a volna ott nem volna...
Ma lenne 64 éves.
Áldás, békesség.




/Simon András grafikája/

2012. szeptember 10., hétfő

Mákrajongók figyelmébe

Mozgalmasan telt a hétvégénk. Szombaton szüreteltünk, vasárnap pedig letörtük a kukoricánkat.  Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagyon sok barátunk segített mindkét műveletben. Családjukkal, gyerekekkel együtt. Enni pedig kell. Szóval bevallom, hogy vasárnap már kezdtem kifogyni az egyszerű és gyors süteményekből. (a főtt étel elkészítésében volt segítségem a bográcsnál :))

Így született a következő süti (leírom, hogy ne merüljön feledésbe, jó lesz ez még...):

 Tökös-mákos pite

4 tojás
2 pohár barna cukor (lehet sima is - nekem barna volt itthon)
1 pohár olíva olaj (forgó is lehet v repce)
2 pohár kefír (a poharát lehet mércének használni)
4 pohár liszt (nekem 3 teljes és 1 fehér volt, de jó teljesen fehérrel is)
1 cs sütőpor

Ez egy alap tészta. Mindent gyorsan összedobálok és kikeverem. nem kell külön a tojást cukorral fehérre keverni, vagy habot verni... Csak mindent összeönteni és fakanállal, vagy robotgéppel összekeverni. (egy dologra figyelj, hogy a sütőpor a liszthez kerüljön, ne a folyadékkal érintkezzen először!)

Nyáron nagyon sokszor esszük, a tetejére bármilyen gyümölcs kerülhet. Barack, meggy, cseresznye, eper, málna, körte, ősszel: birs, szilva stb...

Tegnap, mikor már túl voltunk egy adag körtés és barackos változaton, rengeteg pogácsán, sajtos perecen és parmezános rudakon, banános piskótán a nálunk megunhatatlan mákot vettem elő.  Lereszeltem egy kisebb töknek a felét és egy pohár darált mák társaságában a tésztába kevertem. Majd ment a sütőbe, közepes tűzön, 20-25 percig süsd! Nagyon finom!
Két adag! (2 tepsi) Ha kisebb a gyereksereg (meg persze a felnőtt) felezd az adagot!
Ha jól számolom 15 felnőtt és 12 gyerek volt jelen a hétvégi munkálatoknál.
(Ezúton is köszönöm, annak a bizonyos felsőbb hatalomnak, hogy ilyen sok jó embert sodort az életembe! :))