"A" közben azt mondja, engem elnézve, nem érti az evolúciót, hogyhogy az emlősök vonala erősödött meg, hisz nyilvánvaló, hogy életképtelenek vagyunk...
Tyúkanyó meg én - tanuljuk egymást (én magamat is).
2012. május 9., szerda
Óránként ...
...szaladgálok, emelgetem a tyúkot, nézem, hogy meg van-e még a kis kopasz nyakú. Odateszem az etető mellé, az itató mellé, anyáskodok... Tyúkanyó közben lesajnálva nézeget, megemeli a szárnyát, hogy a pici visszabújhasson a jó melegre.
"A" közben azt mondja, engem elnézve, nem érti az evolúciót, hogyhogy az emlősök vonala erősödött meg, hisz nyilvánvaló, hogy életképtelenek vagyunk...
Tyúkanyó meg én - tanuljuk egymást (én magamat is).
"A" közben azt mondja, engem elnézve, nem érti az evolúciót, hogyhogy az emlősök vonala erősödött meg, hisz nyilvánvaló, hogy életképtelenek vagyunk...
Tyúkanyó meg én - tanuljuk egymást (én magamat is).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
:)
VálaszTörlésOlyan aranyosak:-)
VálaszTörlésBizony, azok! vannak már feketék is! Az egyik csuda helyes, pont olyan, mint egy pingvin. Úgy is jár-kel, folyton orra bukik.
TörlésÓ! tyúkanyó és a csibe....Kislánykoromban melegedtek a lámpa alatt a konyhában.:)
VálaszTörlésSzerettem volna fiatalasszonyként is tyúkocskákat, de az ember azt mondta,hogy télen mi lesz velük....A fiaméknak persze volt és lesz....
Érdekes, az enyémek csak tavasszal ülnek meg télen nem szoktak kicsik lenni.
TörlésA nagyokat meg télen (fú, borzalmas!) khm, megesszük.
(egyébként halkan jegyzem meg, mindig az "emberrel" van a baj ;))