Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.
Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.
Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.
Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen!
Minden jót kívánok Nektek az új esztendőre és azt, hogy tudjátok megtartani önmagatokat mindenkor!
2011. december 31., szombat
2011. december 27., kedd
Luca baba
Míra karácsonyi babája.
Mostanában folyton balerinákat rajzolt, így muszáj volt valamit kitalálnom...
Persze mellette egész kelengyét kapott: kockás hálóinget, kötött kisruhát, nadrággal, cipővel és egy ágyneműt.
A paplanba került egy gyapjúfilc betét amire előzöleg tűnemezeléssel készítettem egy képet.
Készült egy kabát is, de a nagy hajrában elnéztem és kicsi lett . Javítás alatt áll. :)
Amikor megálmodtam a baba barnahajú volt a képzeletemben. Aztán eszembe jutott, hogy Mírának eddig csak barnahajú babákat varrtam, pedig ő olyan szőke, hogy csodájára járnak. Így aztán a baba is szőke lett. Jól működott a belső iránytűm, mert 23.-án este Míra odabújt hozzám és azt monda: "Anya készítenél nekem egy babát ami pont úgy néz ki, mint Én, és még a haja is szőke, mint az enyém?"
Szerencsére a baba ekkor már szőkén, rózsaszínben és lilában kuksolt a gardróbban várva a másnapot. :)
Ugye nem kell mondani, hogy leánykám kedvenc színe a lila és a rózsaszín?
2011. december 15., csütörtök
Judit babája
Sajnos a képek nem a legjobbak. (megint éjszaka készültek :)) Sajnálom, mert az egyik legkedvesebb babám. De már útra is kelt Karácsonyba
30 cm-es, vörösesbarna mohair hajjal.
A felső ruhája alpakka fonalból készült. Azelőtt még soha nem használtam ilyet, de rabja lettem. Fantasztikusan puha, jó érzés hozzábújni és kötni is jó volt. Mindenkinek ajánlom!
Az alsó ruhája akár hálóingként is használható. Az ünnepre való tekintettel fényes szatén szalagot kapott a ruhájába, illetve a fagyöngyök helyett fénylő tekla-gyöngyök kerültek a kiscipőre.
Megint egy olyan baba, amit nehéz volt elengedni. :)
Megint egy olyan baba, amit nehéz volt elengedni. :)
2011. december 13., kedd
Szívem szerint
Nézzétek mit kaptam:
Gyönyörűséges motívumaik vannak. Itt találod Őket. Illetve Karácsonyig az Albaplázában vannak a munkáikkal. Amikbe beleszerettem. Mit lehet tenni!?
Ajánlom mindenkinek!
2011. december 12., hétfő
Fiúkról...
A zöld manók szelídek, jóindulatúak. Az erdő azon részét ellenőrzik, ahol élnek, és mindent tudnak, ami ott történik. Ártalmatlanok, de szeretik ijesztgetni az embereket. Többnyire gyűjtögető életmódot folytatnak, általában növényfélékkel táplálkoznak, de nem vetik meg a kisebb állatokat sem. Szorgalmasan töltögetik fel éléstáraikat és télre földbe vájt odúkban élnek.
Külső jellemzőjük, hogy mindig zöld ruhácskát hordanak, nagyon gyorsak és bátrak. Békés természetűek, a többi manófajtával kereskedni szoktak.
Télire hozzánk is befészkelte magát egy (hozta a családját is :))
2011. december 8., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)