Öregszem

Tegnap egy tisztító tározó gátszakadása miatt öt órát gyalogoltam, a szakértőkkel ebben a "röfögős" időben. Ma meg legszívesebben csak feküdnék, nyögnék és borogatnák...

Ijesztő, mert a túrázás mindig is hozzám tartozott, részem volt. 1-2 éve még felmásztam a csókakői-várhoz, végigmentem a hegygerincen egészem Mórig, mindezt térdig érő hóban. És nem éreztem utána mást csak jóleső fáradságot.
Most meg...
Komolyan mondom még a vállamban is izomláz van :D
Puhány lettem! :)

Kamilla

Nagyon régóta érlelődik bennem a szappankészítés gondolata. Illetve Andi-barátném régóta érleli bennem ezt a gondolatot. :) Talán egy éve is van már, hogy először megemlítette. Azóta szépen, amolyan lassú víz partot mos módon lökdösött a téma felé. (elvégre az alapvégzettségemet tekintve csak bennem bujkál az a kémikus :))

És most íme meg lett az eredménye:

Szépséges, illatos kamillás-olívaszappanok születtek

És én olyan boldogságos vagyok tőlük.

Igaz még csak most kerültek elő a két napos meleg bugyolálás alól és még négy hetet kell érniük (lévén olíva alapúak), de már most imádom őket.

És az is biztos, hogy nem állok meg itt. Éppen egy hajbalzsam valamint arckrém (esetleg tonik) recepten dolgozok. Persze lesznek még szappanok is, csak szeretném látni milyen az eredmény - és arra ugye 4 hetet kell várni.

Ennek a szappannak az alapját úgy készítettem, hogy desztillált víz helyett egy jó tömény kamillateát főztem. Erre is kíváncsi vagyok vajon mennyire lesz így tartós. A színe és az illata is csodálatos, remélem sokáig bírja. 

Esetleg van valakinek tapasztalata, ötlete a továbbiakra? Nagyon örülnék neki.

Ismeritek?

Ma kezembe akadt gyerekkorom egyik meghatározó könyve . Érdekes, hogy sokszor még egyetemi éveim alatt is forgattam. És persze nagy részét ma is kívülről fújom.

Ma felolvastunk néhányat Mírával. Néha mosolygott, néha elgondolkodva bólogatott. Lehet, hogy elérkeztünk egy új korszak küszöbére?

Amiről szó van:Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja

Ami a szívedet nyomja, azzal a legnehezebb megbirkózni. Apának, anyának sok a dolga, a tanárod más gyerek gondját is viseli, pajtásod sokszor csak fél füllel figyel rád. Pedig oly jó lenne elmondani valakinek, ami egyre gyűlik és szorít ott belül, az érdekes felfedezéseket, melyekért lelkendeztél, a barátságról, szerelemről kialakult gondolataidat, a felnőttek furcsaságait, a világ zavarba ejtő eseményeit s nem utolsósorban megtalálni helyedet ebben a bonyolult nagyvilágban.

Hasonló hangulatú, rímtelen, mély gondolatokkal, életérzésekkel telített verseket olvashatunk Ingrid  Sjöstrand tollából is.



Siv Widerberg
A TANÍTÓ NÉNI AZT MONDJA

A tanító néni azt mondja,
hogy káromkodni csúnya dolog.
De a papám gyakran mondja
hogy Frászt meg A Keserves Szentségit,
és mama mondja, hogy Egy Nyavalyát,
és a nagypapa, hogy A Rosseb Belé
százszor is egy nap.
Egyébként láttam,
hogy a tanító néni karamellát eszik,
pedig mindig arról beszél,
hogy az édesség tönkreteszi a fogat,
és hogy a gyümölcs sokkal egészségesebb.

Ingrid Sjöstrand
NÉHA CSONTVÁZRÓL ÁLMODOK

Néha csontvázról álmodok,
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
- Csak álom volt -
mondja anya.
Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.


Szeretettel ajánlom a "svéd-típusú" gyerekverseket olvasásra!

Aprónép

Drótos baba született. Szegény, majdnem kilenc hónapra. A váza már hónapok óta a varrókosárban pihent, csak fel kellett ruházni, hajat csomózni, stb. Nem jött az a bizonyos lendület. Most kárpótlásul kapott egy kisbabát, a kisbaba meg egy babakocsit. Csak minden félbehagyott dolgom így sikerülne! :D

A babakocsit kézzel nemezeltem, majd kapott négy nagyobb gyöngyöt kerék gyanánt.

Anyuka 17 cm, kicsinye 9.

Íme:

Ugye mondanom se kell, hogy a falat Andi festette.

(dicsekvés képen: ez egy igen kicsi részlet, mivel az egész falat egy varázserdő borítja)

Mirza

Ahogy első gazdája hívta,
mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.

Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány
csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót."
S így hívta ő is a kiscsikót,

kinek deszkából tákolt kaloda
volt istállónkban külön otthona.
Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a bugó szarvasbogarat.

Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:
"Hej, de megijesztettél, te Mirza!"
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.

Vasárnap, ha ballagott misére,
lányok között a csikó kisérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.

Örömöt, kedvet... Aztán egy napon
ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.
Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.

S kinek neve talány maradt, titok,
elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza.

/S. I./

Megérkeztem

Elkészült az a baba, ami évek óta bennem volt. Amikor elkezdtem ezt az egész babavarrósdit, mindig ez az arctípus, forma (test, fej, stb...) volt bennem. Hosszú volt az út, ami a szívemtől a kezemig vezetett.

Most itt van. Ez a baba Én vagyok. És teljesen elégedett vagyok vele az első öltéstől az utolsóig.

Tessék csodálni!

A haját egyenesen imádom!

A ruhája egyébként, mély-rózsaszín, bár mindenhol pirosnak látszik.

Ez vagyok Én és a fotomasina. :)

Majd egyszer kitanulom ám! :)

Műhelytitkok