Szeretek korán kelni. A ház ilyenkor úgy veszi magára a
csöndet, mint puha, meleg palástot. A tudatom ébred legelébb - a testem ilyenkor még mozdulatlan - számba veszem a napi teendőket, mint kutya a
kölykeit. Ma reggel is , többek között azt gondoltam: „anyut mindenképp fel kell hívni, mert
nagyon rég nem beszéltünk, mi lehet vele?” Aztán reccsent a padlódeszka és
átsuhant rajtam egy hideg, rossz érzés: már rég nincs kit felhívnom…
2013. október 31., csütörtök
2013. október 30., szerda
2013. október 12., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)