2012. augusztus 27., hétfő

Néhány szó a "világ legfinomabb" szilvalekvárjáról

Legyen a kezed ügyében: 

nagyon sok szilva (esetemben 2 vödörnyi)
pici ecet
a lakásban fellelhető összes mély tepsi

A szilvát mosd meg, magozd ki. Bányászd elő az örökségként rád maradt (dögnehéz) öntöttvas húsdarálódat. (kedvencem!) A legkisebb lyukú feltéttel daráld le a megtisztított szilvádat. (meglepően könnyen és gyorsan fog menni)

Fogd az egyik tepsidet és önts bele egy pici (evőkanálnyi) ecetet. Pusziltasd körbe vele az egészet. Ha felesleg marad, öntsd a mosogatóba (szép fényes lesz tőle - de ez egy másik történet)
Az imígyen előkészített tepsibe mehet a ledarált szilva. Ha csordultig telt, mehet is a sütőbe légkeveréssel 50 °C-fokra. Nem többre!
Kb 4-6 óra sütést igényel. Idén a nagy szárazság miatt kevesebb a gyümölcsök víztartalma, így nekem elég is volt 4 óra. (azért ez más években több szokott lenni)
Szilvalekvárnak a Besztercei fajtát szeretem . Apró ugyan, de kevés a víztartalma, így nem kell annyi ideig vesződni - a szilvalekvárnak amúgy is sok idő kell, ne szaporítsuk, ha nem muszáj.

A lekvár a sütőben nem fog fröcsögni, puffogni - ezért kell az ecet. Ne hagyd ki, mert különben tönkre vágja a sütőd! Az ízén egyáltalán nem fog érződni.
Én sok sok tepsit teszek be egyszerre (3 emeletnyit). Így hihetetlen, de a 2 vödörnyi szilvám befér egyszerre.
Az elején elég kb 1/2 óránként ránézni, kiereszteni a sütőből a gőzt, esetleg megkeverni. Később ez gyakrabban végzendő, ahogy sűrűsödik.
Kb a harmadára fog az egész összeesni - a felére biztos).

Ha végeztél töltsd üvegekbe és zárd le. 5 percre fordítsd a tetejére az üvegeket. (ez azért fontos, mert a lekvár ragacsos kis részecskéi eltömítik a kupak és az üveg közötti réseket, elzárva a levegő útját)
Soha nem rakok bele tartósítószert és cukrot sem. Hidd el nagyon finom anélkül is - persze ha kételkedsz kóstold meg mielőtt üvegekbe töltöd és cukrozd, ha neked úgy esik jól:)).
Már több, mint 10 éve így teszem el a szilvalekvárt és még soha nem romlott meg, és soha nem sikerült eleget készítenem.

Jó kotyvasztást!

2012. augusztus 22., szerda

Egy szerelem margójára

Udine

„A hosszú ostrom miatt Attilának téli szállásra is szüksége volt, ezért elhatározta, hogy Aquiléja közelében erősséget építtet. Csakhogy ott sík volt a föld, sehol dombot nem talált. Ezért Attila hegyet teremtett: a katonák sisakjában és pajzsán földet hordatott, úgyhogy három nap alatt - mintha varázsszóra történt volna - állott a hegy. Arra a hegyre építtette Attila azt a várost, amelyet ma is Udinénak hívnak. Jól tudja ezt Udine egész népe, s a város négyszögű tornyát most is így mutogatja a bámuló idegennek: „Ihol Attila tornya!”

/Lengyel Dénes:Régi magyar mondák/

A tetején egy aranyra színezett bronz Mihály arkangyal szobor van, amit jó messziről látni lehet, és külön érdekessége, hogy kinyújtott karja mindig az aktuális széljárást követi. :)(kicsit fura)


Strada al Castello 
 

Az igazság szobra a Piazza della Libertán
Háttérben a Loggia del Lionello

Duomo di Udine
Mikor a harangtornyában megszólal a harang, a lelked is belerezdül
(Mellesleg csodálatos misét celebrált egy, azaz 1 db apáca. Persze lehet, hogy nem mise volt, hanem vecsernye, vagy ki tudja (bár este 6-óra volt), de mégis: mennyivel szabadabbak ezek az olasz katolikus testvérek, hmm?
Szép volt!

A kedvenc Trattoriánk sajt-tála (a végét járja :))

És végül a személyes kedvencem, az Aperol Spritz 
(nem elhanyagolható mennyiséget fogyasztottam belőle, hűsítés gyanánt)


2012. augusztus 7., kedd

Meglepetések

sorozata várt mikor hazaérkeztem.
Lehet, hogy néha el kell menni itthonról, hogy hiányozzunk :).

A leltár:

12 kiskacsa (így bízza az ember a szomszédjára a lábasjószágokat, míg nyaral :))



 A legszebb hétfő reggeli-baráti csokor amit az ember lánya csak kaphat!


Sok-sok névnapos keserű csoki. (fényképezni már csak ez az egy maradt, bocsánat)


Egy könyv, amire régen vágytam:


És Mamzi csodaszép képeslapja, meg könyvjelzője, ami pont a horgolós könyvembe kívánkozik:


Ma meg megyek csavarogni a legis-legjobbal.
Baj lesz...
Csak szólok.