A csomagolás nem volt egyszerű.
De végül csak sikerült!
Majd jövünk!
Az asztalomon paraszti csokor,
Bazsalikom, viola, szarkaláb, Szemet vidító, kedves, egyszerű Mezei tarkaság.
Már három napja itt áll a csokor,
De csak ma vettem észre a szelíd Virágok tiszta, jó lehelletét És boldog színeit.
A bazsalikom csipkés levelét
Ujjheggyel gyöngéden megdörzsölöm, Mint parasztnéne szokta, ha belép A templomküszöbön.
Hányszor láttam gyerekkoromban ezt,
A hűvös templom fehérre meszelt Tornácában, mikor már odabenn A kántor énekelt. |
Lehajtom tenyerembe a fejem,
Be régen is volt! Hej, azóta hány Istennek s hány ördögnek jártam én Tornácos ajtaján!
Jó a virágnak. A bazsalikom,
Míg el nem hull, mind csak virág marad, De jaj, az ember mennyi rosszat ér Rossz élete alatt!
Voltam én is, mint más, bolond király,
S bolondabb koldus, - voltam gyilkos és Áldozat, kinek szívébe szaladt Tövig s megállt a kés.
És lettem fáradt, fás lélek, akit,
Ha elé teszik se hat meg virág, Három napig, akkor meg hirtelen Másik végletbe vág, |