2012. január 30., hétfő

Ismeritek?

Ma kezembe akadt gyerekkorom egyik meghatározó könyve . Érdekes, hogy sokszor még egyetemi éveim alatt is forgattam. És persze nagy részét ma is kívülről fújom.
Ma felolvastunk néhányat Mírával. Néha mosolygott, néha elgondolkodva bólogatott. Lehet, hogy elérkeztünk egy új korszak küszöbére?

Amiről szó van:Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja

Ami a szívedet nyomja, azzal a legnehezebb megbirkózni. Apának, anyának sok a dolga, a tanárod más gyerek gondját is viseli, pajtásod sokszor csak fél füllel figyel rád. Pedig oly jó lenne elmondani valakinek, ami egyre gyűlik és szorít ott belül, az érdekes felfedezéseket, melyekért lelkendeztél, a barátságról, szerelemről kialakult gondolataidat, a felnőttek furcsaságait, a világ zavarba ejtő eseményeit s nem utolsósorban megtalálni helyedet ebben a bonyolult nagyvilágban.

Hasonló hangulatú, rímtelen, mély gondolatokkal, életérzésekkel telített verseket olvashatunk Ingrid  Sjöstrand tollából is.



Siv Widerberg
A TANÍTÓ NÉNI AZT MONDJA

A tanító néni azt mondja,
hogy káromkodni csúnya dolog.
De a papám gyakran mondja
hogy Frászt meg A Keserves Szentségit,
és mama mondja, hogy Egy Nyavalyát,
és a nagypapa, hogy A Rosseb Belé
százszor is egy nap.
Egyébként láttam,
hogy a tanító néni karamellát eszik,
pedig mindig arról beszél,
hogy az édesség tönkreteszi a fogat,
és hogy a gyümölcs sokkal egészségesebb.

Ingrid Sjöstrand
NÉHA CSONTVÁZRÓL ÁLMODOK

Néha csontvázról álmodok,
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
- Csak álom volt -
mondja anya.
Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.


Szeretettel ajánlom a "svéd-típusú" gyerekverseket olvasásra!

2012. január 24., kedd

Aprónép

Drótos baba született. Szegény, majdnem kilenc hónapra. A váza már hónapok óta a varrókosárban pihent, csak fel kellett ruházni, hajat csomózni, stb. Nem jött az a bizonyos lendület. Most kárpótlásul kapott egy kisbabát, a kisbaba meg egy babakocsit. Csak minden félbehagyott dolgom így sikerülne! :D
A babakocsit kézzel nemezeltem, majd kapott négy nagyobb gyöngyöt kerék gyanánt.
Anyuka 17 cm, kicsinye 9.
Íme:
Ugye mondanom se kell, hogy a falat Andi festette.
(dicsekvés képen: ez egy igen kicsi részlet, mivel az egész falat egy varázserdő borítja)

2012. január 21., szombat

Mirza


Ahogy első gazdája hívta,
mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.

Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány
csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót."
S így hívta ő is a kiscsikót,

kinek deszkából tákolt kaloda
volt istállónkban külön otthona.
Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a bugó szarvasbogarat.

Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:
"Hej, de megijesztettél, te Mirza!"
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.

Vasárnap, ha ballagott misére,
lányok között a csikó kisérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.

Örömöt, kedvet... Aztán egy napon
ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.
Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.

S kinek neve talány maradt, titok,
elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza.
/S. I./

2012. január 12., csütörtök

Megérkeztem

Elkészült az a baba, ami évek óta bennem volt. Amikor elkezdtem ezt az egész babavarrósdit, mindig ez az arctípus, forma (test, fej, stb...) volt bennem. Hosszú volt az út, ami a szívemtől a kezemig vezetett.
Most itt van. Ez a baba Én vagyok. És teljesen elégedett vagyok vele az első öltéstől az utolsóig.
Tessék csodálni!
A haját egyenesen imádom!
A ruhája egyébként, mély-rózsaszín, bár mindenhol pirosnak látszik.
Ez vagyok Én és a fotomasina. :)
Majd egyszer kitanulom ám! :)

2012. január 9., hétfő

A tündér...


...elutazott . Persze anélkül, hogy lefotóztam volna. (a fene azt a trehány formámat)
Bocsánat. De hátha kapok majd róla egy fotót, használat közben!?

Meg egyébként is dolgozom a következő babán.


Csak kifogytam a gyapjúból...
(a tervekből nem)

2012. január 6., péntek

Lábak

Ez lesz az új (40 cm-es) babáim lábformája. Szeretem bennük ezt a kis ívet, térdhajlatot.
Olyan jól mutat rajta a térdnadrág :)
A szárny az elmaradhatatlan egy tündérnél?
(Panka sem tud repülni pedig vannak szárnyai)

2012. január 4., szerda

Hamarosan...

Új babákat, manókat tervezek.
Nagy bennem az izgalom, minden este rajzolok. 
Mutatok egy kis ízelítőt:
Nagyon szerettem volna valamilyen új manó (jelen esetben azt hiszem tündér) arcot. Nos ezzel a pisze orral és nagy szemekkel majdnem teljes a kép. Még a száján van mit finomítani. 
Ennek a kis  (na jó 40 cm, nem is kicsi) tündérnek a végtagjai sokkal hosszabbak, mint a babáknak. De lényegét tekintve ugyan úgy természetes anyagokból készült, mint az eddigiek.
A ruháját tervezem, csak persze több projekt is fut egyszerre :)
Szóval: 

hamarosan tündér születik!