Persze vannak gyerekbarát munkahelyek (velem is eljönnek néha), de az ember nem tud 100%-osan a munkára koncentrálni, ha a gyerekek vele vannak. Mikor félrefordulok, mindig valami csibészségen jár az eszük. Például:
Szétcsúszkálják a szalmabálákat...
... megfürdenek a repcében...
...az árpában hamar megunják a csúszkálást, mert szúrja őket...
mikor két mondatra odafordultam az egyik emberhez, már a szárító tetején voltak
(eszemet vesztve ordítottam le őket, persze a zajban mit sem hallottak)
... aztán a búzát is megtalálták...
...a fogadóban a rések közül kipiszkáltak még egy kis búzát, mert az előbb még nem volt elég...
(én meg csak azt néztem meg van-e mind a 10 ujjuk)
Szerencsére a villanypásztor már meg sem kottyant nekik. :)
Csak azt akartam kérdezni, hogy ti hogy éltétek meg ezt az időszakot. Tudom, hogy a gyerekek élvezik, de a fölnőttnek a nap végére cafatokban lógnak az idegei. :))(Egyébként nagy eredményként könyvelhetem el, hogy az összes nehézgépjárművel közlekedő emberem használta a figyelmeztető hangjelzését a gépén, amit eddig nem bírtam elérni szép szóval. Most viszont nem látták a gyerekek merre cikáznak éppen és ennek megfelelően mindenki be volt rezelve (én is) nehogy elüsse valamelyiket. :)))
Dolgos napokat!