Kényszerpihenő

Hétfőn, miközben a képen látható babát varrtam, áradoztam az uramnak az én csodálatos varrógépemről. Ami egyébként egy rém egyszerű, lebutított Singer, de én szeretem. Nem mellesleg több mint 15 éve szolgál, mindenféle generál és szerviz nélkül. Meg is fogadtam, hogy a karácsony előtti nagy hajtás végén elviszem kitisztíttatni, átnézetni szakemberrel.

Aztán kedden leültem elé és meg sem moccant. Szegény pára.
Kaptam kölcsön egy varrógépet ugyan, de tudjátok milyen mikor semmi sem esik kézre. Mikor csak a megszokott után ácsingózol.
Egyébként egy nagyon régi fémvázas varrógépet kaptam kölcsön, ami olyan gyöngy öltésekkel varr, amilyet még utoljára bátyókám gépén láttam. (Igen a bátyám férfi létére varr. És rettentően szégyenli - remélem is, hogy nem olvas :)) Szóval a gép szuper! Csak... És ezt a csak-ot mindenki , aki varr a helyén tudja kezelni.

Azért megvarrtam a baba ruháját a kölcsön géppel. Még nincs teljesen kész, de már nyugodtabb vagyok. A többit majd a sajátommal. Ami - természetesen - jobb lesz, mint új korában. :)

Andi, emlékszel, mikor a fehér hajú babáról beszélgettünk? Ugye nem lett mamókás?  

  A részletek a gyönyörűen öltő varrógéppel:

 

Ez úton köszönöm Jucinak a varrógépet. Életet mentett.

Babák munkában :)

A képet köszönöm Zsófinak!

(olyan jó így látni Őket!)

A csöndet szeretem,

meg a virágot,
Galambok közt, virágos szigeten
Békés családi kör az álmom.
Derű és nyugalom, parányi házban...

Szappanos napok

Nem írtam mostanában, de szinte minden másnapra jutott egy kis szappanfőzés. Lassan elborítják a szappanok a házat.  (az illatuk csuda jó ám!)

 körömvirágos

levendulás

kamillás

Itt pedig elfogyott a türelmem a külön fotózkodásra. :)

Van köztük:

hámlasztó (mákkal, mandulaolajjal), narancsos-fahéjas (melegítő), teafás-spirulinás, mézes, borsmentás-teafás.

És a nagy tömb egy igazi karácsonyi meglepetés. Fantasztikus színekkel, illattal, összetevőkkel. Azért is meglepetés, mert még sosem próbáltam, úgyhogy nekem is meglepetés lesz.

Inspiráció

Henna

Sok-sok évnyi hosszas vívódás után, kedden este hennát rakattam a hajamra. (Ez így nagyon egyszerűen hangzik, ám mégsem volt az.)
Nem szoktam festetni a hajam és rém konzervatív vagyok haj ügyben. Most mégis - külső tényezők hatására* -elgondolkodtam rajta. Szintetikus festék egyértelműen kizárva. Maradt a régi ismerős henna.
Henna ügyben már régóta nyomozok, így volt sok-sok összegyűjtött háttér információm, valamint van egy nagyon kedves fodrászunk, aki partner volt ebben a bolondságban. Így hát megrendeltem a hennát.
Miután megérkezett, a megbeszélt időpontokat többször is lemondtam. (berezeltem, na!)

Aztán eljött a nagy nap! Főztem egy kis sötétítő oldatot dióburokból, kávéból és szegfűszegből, aztán usgyi a fodrászhoz. Persze este, sötétben. Merthogy a hennát sokáig kell a hajon hagyni, kérem szépen. Így este felkerült a pakolás a hajamra, majd bedunsztoltuk fóliával, törölközővel, és mentem az ágyba aludni. Illetve nem sokat aludtam. Rettentően féltem, hogy az én magyar-barna hajam égővörössé változik. (akkor muszáj lenne fellendítenem a hazai sapkaipart)
Ötkor kidobott az ágy, annyira türelmetlen voltam. Leöblítettem, megszárítottam és láss csodát! Ilyen lett:

Nem használtam sampont, balzsamot, csak egy kis citromos illóolajos öblítővizet.  És gyönyörű fényes, puha.
Azért írtam meg ezt a posztot (mert rém büszke vagyok, hogy meg mertem próbálni és imádom az új hajam), hogy ha van olyan, aki szeretné kipróbálni és hezitál, ne tegye! Vágjon bele nyugodtan. Nem fog csalódni.
Ha segítség kell, írjatok nyugodtan! 


*elhangzott ez a mondat: "Sok az ősz hajszálad, valamit kezdeni kell vele. Nem vagy még mamóka." (hiúság, átkozott hiúság!)

Mindenkinél

őszi hangulatú képeket látok.
Megirigyeltem a hangulatot, úgyhogy született egy huncut kis manó.

(Elég rendetlen kis jószág! )

Az alkotói válságról

A hétvégén alkotói válságban szenvedtem. (azért milyen fennkölten hangzik ez!) Egész hétvégén motoszkált bennem egy baba gondolata. Bizsergett a tenyerem. Le is ültem varrni, de mindannyiszor odaültek mellém a gyerekek és természetesen Ők is varrni akartak.
Természetesen anyuka ilyenkor varrógépet félretolja és varrunk.
Kézzel. Lábbal. Szájjal. Gyereke válogatja. Sok szép minden született (rém büszke vagyok a gyerekeimre, bár meg kell vallanom Dénes látásmódja, hogy is mondjam... kicsit absztrakt.)
No, nem is ez a lényeg, hanem, hogy az alkotásom válságba került, mindannyiszor alkotni vágytam. Így aztán nem csodálni való, ha hétfőn reggel alig vártam, hogy a gyerekeket, (férjet) kilökjem az ajtón, munkámat félretolhassam (hivatalosat- majd éjszakára marad megint - sóhaj) és varrhassak.
Az eredmény alább látható.

 Ő Panka.

Hosszú, nyurga lányka, eléri a 40 cm-t.

Van csizmája (vagy zoknija?)

Ha levetkőzik akkor sem meztelen, úgy varrtam meg, mintha kisnadrágja, trikója lenne.

 Mivel nem rendelésre készült hamarosan fenn fog csücsülni a meskás polcomon.

(Most itt ül mellettem a monitornál, hogy végre a rendes munkámmal is haladhassak )

Kékmadár...

 

...nagyon szépreményű játékot hirdetett.

Kíváncsi vagyok  vajon ki, mi lenne mostanság.

Írjatok, játszatok minél többen

Nekem a tulipán tetszik, mégpedig a nőiség kiteljesedése miatt.

Ma leginkább

Schrödinger macskája lehetnék, lebegve ama bizonyos kvantummechanikai szuperpozícióban, reménykedve, hogy nem roppan össze - mert ugye 50-50 % az nem mindegy.

(Csak rám ne nézz!)